Tisá BeÁv a Talmud Tora imaházban

Máramarosszigeti születésű rabbit látott vendégül a Szatmárnémeti Zsidó Hitközség Szerdócz J. Ervin (Újpesti Zsidó Hitközség) személyében.

A Talmud Tora imaházban péntek este hét órától kezdődő közösségi alkalmon Décsei Miklós elnök köszöntötte a magyar fővárosból érkezett vallási vezetőt.

Július utolsó hétvégéje böjt- és gyászidő a zsidóság számára. Tisá BeÁv (áv kilencedike) az első és a második szentély pusztulásának emléknapja.

Az első jeruzsálemi Templomot i. e. 586-ban a babilóniaiak kifosztották és lerombolták. Szerencsétlen történelmi egybeesés, hogy i. sz. 70-ben, a Templom rómaiak általi lerombolása ugyanezen a napon történt.

A későbbi századok során többször is történtek Tisá BeÁvkor tragikus események a zsidó nép életében: ezen a napon verték le a rómaiak 133-ban a Bar Kochba lázadást. 1290-ben Angliából, majd 1492-ben Spanyolországból űzték el a zsidókat Tisá BeÁv napján.

A rabbi elmondta, hogy a Törvény értelmében, mivel nincs jelen tíz férfi, bizonyos imák (káddis, amidá) nem hangozhatnának el, de az érdeklődésre való tekintettel, el fog tekinteni az előírástól. Papi szolgálatát héber nyelven-, elmélkedését románul és magyarul hallgathatták a résztvevők. Elmondta, vannak akik nem értenek egyet azzal, hogy Tisá BeÁvkor böjtölni és gyászolni kellene, indokként azt hozzák fel, hogy 1948-ban létrejött Izrael Állama, és 1967-ben Jeruzsálem újra egyesült.

Elmélkedésében Bonaparte Napóleon francia császár és Joseph Fouché rendőrminiszter Párizsban lezajlott beszélgetéséből idézett. Sétálás közben a császár arra lett figyelmes, hogy egy közeli házból sírás hallatszik. Férfiak sírtak. Megkérdezte miniszterét, hogy szerinte miért sírnak azok a férfiak? Fouché azt választolta: „azok a zsidók azért sírnak, mert lerombolták a templomukat”. Napóleon kérdezte, hogy mikor rombolták le a templomukat „Kétezer évvel ezelőtt.” - mondta Fouché. Ekkor Napóleon azt mondta, hogy ha a kétezer éve lerombolt templomukat nem felejtették el, akkor a zsidók örökéletűek lesznek az emberiség történelmében.

Megosztotta azt az élményt, amelyet jeruzsálemi látogatásakor a Siratófalnál tapasztalt meg: a síró férfiak közé ment, majd együtt sírt velük. A Templom lerombolásának ténye és tudata tragédiaként él mindmáig a zsidó közgondolkodásban.

Részletesen beszélt a kohanitákról, azaz a zsidók papi családjáról, ismertetve a papi törzs tagjai huszonnégy feladatát. Végül héber nyelven énekelt a rabbi. Décsei Miklós elnök hálát adott az Örökkévalónak a közösségi alkalomért, majd Shabbat Shalom köszöntéssel ajánlotta a résztvevők figyelmébe a másnapi alkalmat. Szombaton, a reggeli állandó áldozat (sáchrisz) imádságot Szerdócz J. Ervin rabbi mondta a Talmud Tora imaházban.